Részlet a Clearin Holding Magazinból

„Ezermester kereskedők…

Az életben semmit sem adnak ingyen…

Nem könnyű észrevenni a „budai Wall Street-en”, azaz a XII. kerületi Böszörményi úton lévő „Mekk mester” gépkölcsönző szervizt és barkácsboltot, olyan szerény a bejárata. Ez lenne a főváros egyik legnagyobb és legjobb hírű ezermester boltja, ahová messzi földről zarándokolnak a vevők? Nagy Zoltán tulajdonos látja rajtam az elbizonytalanodást, s meginvitál a bolt hátsó traktusába egy kisebb túrára. Ja, így azért mindjárt más…

A kuncsaftok csak a mintegy 30 négyzetméternyi kis üzletet látják, amely ugyan a plafonig zsúfolva van mindenféle kisgéppel, szerszámmal, vágó és csiszoló eszközzel, gépalkatrésszel, de nehezen lehet elhinni, hogy valamelyik fiókból egy nyolcvankilós lapvibrátort vagy egy parkettacsiszolót varázsolnak elő. Márpedig az csak természetes, hogy ha valaki ilyen gépet akar megvenni vagy kikölcsönözni, az se menjen el innen üres kézzel.

A bolt mögött ugyanis közel kétszáz négyzetméternyi raktárrendszer rejtőzködik zsúfolva minden elképzelhető és el nem képzelhető építőipari, háztartási, kerti eszközzel, a gérvágótól a kompresszorig, a fűszellőztetőtől a horonymaróig, sarokcsiszolótól a kombi fúrókalapácsig. Természetesen van helye az irodának és egy komoly bemutatóteremnek is, hiszen akadnak olyan vendégek, akikkel komolyabb, milliós összegekről szóló tárgyalásokat kell folytatni. Az eladótér tehát lehetne akár a mostani háromszorosa is, de józan megfontolásból mégsem alakítanak ki csillogó-villogó önkiszolgáló boltot: a kollégák tapasztalata szerint ugyanis az ilyen üzletekben a lopáskár sajnálatos módon gyakran felülmúlja a hasznot. Nagy Zoltán nem titkolt jóérzéssel tekint szét a birodalmában:

– Tudja, mire vagyok a legbüszkébb? Hogy még létezünk. Feljegyzéseim szerint ugyanis az elmúlt hat évben csak Budapesten több mint húsz, a mienkhez hasonló gépkölcsönző és barkácsbolt ment tönkre. Amit magunk között szólva tökéletesen meg is lehet érteni, hiszen a hazai építőipar katasztrofális helyzetben van, az embereknek egyre kevesebb a pénzük, a nagy barkácsáruházak pedig előre menekülnek, és megpróbálják legalább dömpingáron értékesíteni a termékeiket. Nem egy vállalkozásbarát környezet.

A logikus újságírói kérdésre, hogy akkor ők hogyan élték túl az égzengést, netán hitelből vagy külföldi partner bevonásával, Nagy Zoltán némi politológiai és gazdaságfilozófiai kitekintés után összefoglalja kisvállalkozói ars poeticáját. Ez magától értetődőn a néhány évtizedes (kül)kereskedői tapasztalatára és arra a 15 évre épül, amelyet már ebben a Böszörményi utcai boltban töltött el. A legfontosabb alapelvek: az üzlet hasznát nem eltapsolni, hanem visszaforgatni kell. Itt egyetlen négyzetméternyi bérlemény sincs, a saját tulajdonú raktárkészletet pedig nem milliós, hanem tízmilliós nagyságrendben lehet számolni. Csak a legkedvezőbb hitelt szabad felvenni, de azt is nagyon visszafogottan, kölcsönt adni pedig szigorúan tilos. Több konkurens cég azért csődölt be, mert hitelbe adta el a gépeket az építőipari vállalkozásoknak, azok pedig vagy nem tudták, vagy nem akarták kifizetni. És talán a legfontosabb:

– Mi teljes körű szolgáltatás adunk az áruk mellé. Nálunk nem menekülnek el az eladók a vásárlói kérdések elől, mint a nagy barkácsáruházakban, mindent megválaszolunk, mindent megoldunk. A kollégák tökéletesen tudják, hogy mondjuk melyik sarokcsiszolót vagy vésőkalapácsot mire érdemes használni, a dübel jobb-e vagy a tipli, és így tovább. De ha bejön Kati néni és kést akar élezni, azt is megoldjuk, ha kilazult a csavar, meghúzzuk, ha cirokseprűt, bio útszóró sót, esetleg hólapátot akar venni, beszerezzük. De az sem probléma, ha valaki szobafestőt, parkettást vagy más iparost keres, összehozzuk a feleket. Biztosak lehetnek benne, hogy mi nem fogunk lelépni az előleggel, mint néhány „mobiltelefonos” vállalkozó.

A bolt mögött álló Golden Instrument Kft.-nek korábban igen jelentős beszállítói „lába” is létezett: országos hírű építőipari cégeknek volt nagykereskedelmi partnere, de ez az üzletág az építőipar egyre mélyülő válságával gyakorlatilag megszűnt. Maradt a gépkölcsönzés és gépeladás (a világhírű DeWalt cégnek ők a második legnagyobb értékesítői az országban), a klasszikus „ezermesterbolti” kínálat és az egyre nagyobb forgalmat lebonyolító szervizszolgáltatás. A több lábon állás és a vevőbarát üzletpolitika biztosította a túlélést és a fennmaradást, a tulajdonos és a környékbeli lakosság reményei szerint ez így is marad újabb tizenöt évig.

A régi CH klubtagoknak valószínűleg felesleges lenne Nagy Zoltánt bemutatni, hiszen egy évtizede igen aktív tagja a szervezetnek, az újoncoknak viszont érdekes lehet, hogyan látja egy régi harcos a holding jelenét és jövőjét. Bár a múlt sem érdektelen, hiszen eddig már három tulajdonost is „túlélt”, de éppen itt van a lényeg: nem a vezetők személye a lényeges, hanem az üzleti elv, márpedig azt kifejezetten jónak tartja. Persze, mint az élet egyéb területein, itt sem adnak ingyen semmit:

„ Ne arra törekedjünk, hogy nekünk nagyon előnyös legyen az üzlet, hanem hogy a másik fél is jól járjon, csakis így épülhet fel ez a hálózat.”

Az úgy biztosan nem megy, hogy várom a CH-s sült galambot, és megsértődöm, ha villámgyorsan nem repül a számba. Komolyan kell venni és munkát kell beletenni a belső kereskedelembe, mert a semmiből nem lesz valami. Egy személyes példa: feleségemet meg akartam lepni egy speciális konyhai géppel. Telefon a központba: van-e ilyen forgalmazó klubtárs. Volt, fölhívtam, kiderült, hogy neki meg éppen különféle szerszám kellett, villámgyorsan megegyeztünk, és mindenki elégedett volt. És talán itt van a lényeg: ne arra törekedjünk, hogy nekünk nagyon előnyös legyen az üzlet, hanem hogy a másik fél is jól járjon, csakis így épülhet fel ez a hálózat. Az újoncoknak pedig biztatásképpen elmondom: nekem jelenleg is milliós nagyságrendben van CWC-m, és egyáltalán nem izgulok. Már elkezdtem nézegetni a telkeket és a lakásokat – és gyűjteni a forintot, hiszen egyértelmű, hogy az ötven százalékot azért igazi magyar valutában kell letennem. Bogdán Zoltán